A popzenével kapcsolatos szakmai élményeikről kevesen írnak hazánkban könyvet. Holott, a különböző szakterületeken legalább százezer ember dolgozik, ha a muzsikusoktól a színpadépítőkig mindenkit összeszámolunk. Takács László, Déjá VU Meter című műve az egyik legizgalmasabb világról, a hangosításról szól. Cs. Kádár Péter ismertetőjét olvashatjátok.
A 70-es évek könnyűzenéjének egyik legnagyobb háttér alakja. Neve főként, mint Barry White stílusának, kitalálója, tökéletesítője lehet ismerős. Ő volt talán – eddigi ismereteim szerint- a leghatékonyabb és legjobb hangszerelője, a 70-es és 80-as évek soul zenéjének. Gene Page munkássága persze nem merül ki a Love Unlimited Orchestra produkcióiban, ugyanis Johnny Mathis albumainak a jelentős részét is Ő igazgatta a 70-80 as években, de olyan sztároknak is dolgozott, mint Aretha Franklin, Detroit Spinners, Whitney Houston, Gladys Knight, Elton John, a The Whispers, hogy csak néhányat említsek.
Ben E King volt az a művész, aki az 50-es évek második felétől eleganciát adott a rhythm and blues stílusnak, aki először bizonyította be, hogy lehet a feketék rétegzenéjét populárissá és mindenki számára befogadhatóvá tenni. Az R&B-ből kikísérletezett zenei újításai képezték az alapját talán, a később sikeres populáris Motown stílusnak. Korai dalai előfutárai és meghatározó részei voltak, a később nagyon sikeres soul zenének.
Mi a soul zene?. Több művésznek feltették a kérdést az elmúlt évtizedekben, hogy hogyan határozná meg. Az egyik ilyen alkalommal Maurice White, -a világ legjobb soul-funk együttesének kikiáltot, Earth Wind and Fire zenekarvezetője-, a következőket mondta: „Negatív társadalomban élünk. Arra gondolok, hogy ez a zene, a mi zenénk lehetőséget ad az embereknek arra, hogy fantáziáljanak, hogy zenénk hallgatása közben arra gondoljanak, milyen is lehetne az életünk.”
A „keménymagnak” számító soul rajongóknak nem kell bemutatni a Maze dalait, viszont azt gondolom, a hazai érdeklődő nagyközönség számára tartogathat ez a cikk zenei érdekességet, ne adj Isten ismeretlen csemegét. Ez volt az első ok, amiért klaviatúrát vettem magam elé. A másik: hetek óta, ha zenét akartam hallgatni, szinte már mániákusan a Maze, 1986-os Live dupla albuma került a hangszedő alá, s gondoltam megosztok róluk néhány gondolatot.
Cs. Kádár Péter 1984-ben megjelent Diszkónika című könyvének az volt a célja, hogy szórakoztató módon, és olvasmányosan mutassa be a rockzene és a diszkó korabeli technikáját. Viszonylag könnyű dolga volt a szerzőnek, mert az eszközpark alig pár tucatnyi kütyüből állt, csupán összegezni kellett azokat az ismereteket, amelyek addig magyar nyelven csak elszórtan vagy sehogy nem jelentek meg.
A Motown lemeztársaság és a világ, egyik legnépszerűbb és legtehetségesebb soul előadója. Minden elfogultság nélkül kijelenthetem - pályáját és dalait figyelembe véve – hogy az elmúlt közel fél évszázad fekete zenéjének legnagyobb muzsikusa. Nem véletlenül kapta a 60-as években a „The Prince of soul”, vagy is a soul zene hercege becenevet.