A mixelés története
2015. január 22.
A könnyűzene hőskorában, a XX. század első felében egy zenekari hangfelvétel készítésekor a teljes együttesnek a stúdióban kellett tartózkodnia és együtt feljátszania a dalt. Amennyiben valaki tévesztett, a felvételt újra kellett mindenkinek ismételnie mindaddig, amíg a kívánt hangzást el nem érték. Rendkívül drága és időigényes „mulatság” volt, ha nem koncentráltak a zenészek. Mindez a 60-as években változott meg, amikor megjelentek a többsávos keverők és szalagok, melyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy külön-külön is rögzíthessék a zenészek a saját játékukat.
Nem született definíció rá, az elmúlt évtizedekben. Amikor több művészt megkérdeztek róla, hogy hogyan határozná meg, akkor például Maurice White, a világ legjobb soul-funk együttesének kikiáltott, Earth Wind and Fire zenekarvezetője, a következőket mondta: „Negatív társadalomban élünk.