A popzenével kapcsolatos szakmai élményeikről kevesen írnak hazánkban könyvet. Holott, a különböző szakterületeken legalább százezer ember dolgozik, ha a muzsikusoktól a színpadépítőkig mindenkit összeszámolunk. Takács László, Déjá VU Meter című műve az egyik legizgalmasabb világról, a hangosításról szól. Cs. Kádár Péter ismertetőjét olvashatjátok.
Grand Master Flash and the Furious Five története a hip hop műfaj története is, hiszen zenei és előadás módbeli újításaik, ma az alapját képezi a műfajnak. Olyan könnyűzenei alapfogalmakat adtak a világnak, mint hip-hop, scratching, vagy „MC". Nem véletlen, hogy 2007-ben, az első hip-hop rap csoportként, beválasztották az együttest a Rock and Roll halhatatlanjainak panteonjába. A soul zene szerelmesei joggal kérdezhetik, hogy mit keresnek itt a rapper lemezlovasok a professzionális hangszeres játékosok és énekesek között.
Az átlagosan kilenctagú, kiváló funk zenét játszó csoport története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint az interneten a nevük mellett található biográfiák tanúsítják. Való igaz, hogy a csoport 1977-ben alakult ilyen néven, de már a 60-as évek közepétől aktívan zenéltek a zenekar tagjai közül. Bár a kicsit is tájékozott funk kedvelő közönségnek, a nevük hallatán, legnagyobb slágerük, a Long stroke ugrik be, azért nyugodtan állíthatjuk, hogy sokkal többek voltak Ők, mint egy slágeres előadók. Persze, ha valaki egyáltalán nem találkozott még a nevükkel, akkor első bekezdéses jellemzésként azt írom róluk, hogy a 70-es évek második felének egyik legjobb pszichedelikus, - olykor rockos elemekkel tűzdelt – funkot játszó zenekara. A Parliament Funkedelic és a Slave stílusát követő zenész csoport.
Mi a soul zene?. Több művésznek feltették a kérdést az elmúlt évtizedekben, hogy hogyan határozná meg. Az egyik ilyen alkalommal Maurice White, -a világ legjobb soul-funk együttesének kikiáltot, Earth Wind and Fire zenekarvezetője-, a következőket mondta: „Negatív társadalomban élünk. Arra gondolok, hogy ez a zene, a mi zenénk lehetőséget ad az embereknek arra, hogy fantáziáljanak, hogy zenénk hallgatása közben arra gondoljanak, milyen is lehetne az életünk.”
A „keménymagnak” számító soul rajongóknak nem kell bemutatni a Maze dalait, viszont azt gondolom, a hazai érdeklődő nagyközönség számára tartogathat ez a cikk zenei érdekességet, ne adj Isten ismeretlen csemegét. Ez volt az első ok, amiért klaviatúrát vettem magam elé. A másik: hetek óta, ha zenét akartam hallgatni, szinte már mániákusan a Maze, 1986-os Live dupla albuma került a hangszedő alá, s gondoltam megosztok róluk néhány gondolatot.
Cs. Kádár Péter 1984-ben megjelent Diszkónika című könyvének az volt a célja, hogy szórakoztató módon, és olvasmányosan mutassa be a rockzene és a diszkó korabeli technikáját. Viszonylag könnyű dolga volt a szerzőnek, mert az eszközpark alig pár tucatnyi kütyüből állt, csupán összegezni kellett azokat az ismereteket, amelyek addig magyar nyelven csak elszórtan vagy sehogy nem jelentek meg.
A Motown lemeztársaság és a világ, egyik legnépszerűbb és legtehetségesebb soul előadója. Minden elfogultság nélkül kijelenthetem - pályáját és dalait figyelembe véve – hogy az elmúlt közel fél évszázad fekete zenéjének legnagyobb muzsikusa. Nem véletlenül kapta a 60-as években a „The Prince of soul”, vagy is a soul zene hercege becenevet.