A múlt század ötvenes-hatvanas éveinek európai új hulláma kilépett a filmstúdiók műtermeiből. Díszletek helyett igazi helyszíneken készültek a filmek.
1958-ban Tony Richardson rendező, John Osborne drámaíró és Harry Saltzman producer megalapította a Woodfall Film Productions nevű mozifilm gyártó céget.
Ebben a moziban nincs kóla, nincs pattogatott kukorica és nincs reklám. Csak a film van és te vagy, meg a többi néző.
1897 óta készítenek Japánban filmeket.
Az 1950-es években az olasz filmgyártás fő irányzata, a neorealizmus kezdte elveszteni népszerűségét.
„Ha van olyan jelenete a filmművészetnek, ami a boldogságról szól, ami a boldogságot jeleníti meg, ezt a megfoghatatlan érzést, akkor az Ének az esőben ikonikus jelenete az, amikor Gene Kelly az esernyőjét forgatva sétál az esőgépek generálta nagy esőben, tapicskolja a vizet, és őrülten forog egy lámpaoszlop körül.”