Vannak kompresszorok, amelyek inkább egyes hangszerek jellemzőinek megváltoztatására valók, míg mások a végeredményt, az összekevert jelet befolyásolják jó eredménnyel.

Az sem mindegy, hogy a kompresszor a jel csúcsértékére reagál-e vagy az átlagértékére.

A csúcsérték kompresszor a jel pillanatnyi értékére reagál, gyorsan működik, nincs túlvezérlés. Hátránya, hogy akkor is beavatkozik, amikor nem kéne, túltömörít.

Az átlagérték kompresszor a jel átlagértékére, energiatartalmára kompresszál, nagyobb a hangosság-érzet, jobb a hatásfoka, vagyis jobban halljuk, mit művel. Viszont könnyebben túl tudjuk vezérelni.

Sokfajta kompresszálási stílus is van, attól függően, hogy milyen ADSR burkológörbét szeretnénk. Emlékeztetőül, ez az ADSR:

Az exponenciális csúcskompresszor a jelcsúcsokat érzékeli. Agresszív stílus, a hanganyag dinamikájának gyors szabályzására való. Színezi a mély hangok tartományát, ezért basszusgitároknál, bőgőknél hatásos. Különösen nagy dinamikájú hangszerek esetében alkalmazható. Legjobban úgy szól, ha gyors felfutási időt állítunk be, amely érzékeli a tranzienseket, a lecsengést pedig ízlés szerint használhatjuk aszerint, hogy kiemelje, vagy akár minimálisra csökkentse a torzítást és a pumpáló hatást.

Az exponenciális átlagkompresszor olyan eszköz, ami a küszöbszint felett a jel átlagértékét érzékeli, s a felfutása és lecsengése decibelben exponenciális. Ha a jel változása nagy – emlékszel még, a jel kezdeti, megszólalási, tranziens szakasza – akkor gyorsan szabályoz, ha ez a változás kicsi, akkor lassan. Pontos, precíz hangzást eredményez. Általában énekhanghoz használják. A legtermészetesebb hangzású kompresszió többnyire a lágy könyök állásban érhető el.

A lineáris csúcskompresszor a jel csúcsait érzékeli. Nyílt és tiszta hangzású. Nem befolyásolja indokolatlanul a zenei anyag belső dinamikáját. Lineáris felfutású, a felfutási érték állandó, így a zenei anyagban történő jelentősebb szintváltozás kompresszálása hosszabb időt vesz igénybe, mint a kisebb változásoké. A lágy könyök bekapcsolása észrevehetően lassítja a felfutást, ez különösen hasznos lehet dobok esetében, ahol a kompresszort a csúcsok kiemelésére használjuk az erőteljesebb ütés érdekében, de lehetőséget hagy a dobolás kifejező dinamikájának megőrzésére.

Pihenésképpen hallgass egy kis dobolást! Nem is akármilyet!

Az adaptív csúcskompresszor jelcsúcsokat érzékel, részben adaptív, a jel jellegéhez alkalmazkodó módon. Finom felfutási és lecsengési görbéket produkál a kompresszió indulásától kezdve. Erősebb kivezérlés esetén – ha a jelszint jóval túlmegy a küszöbértéken – a megfogási és az elengedési idő csökken, és fokozatosan tér vissza a beállítási szintre, így a felhasználó optimális értékre állíthatja a nagyobb tranziensekkel szembeni reagálást. A csúcsokat érzékelő algoritmus a kompresszió folyamán szándékosan dúsítja a felharmonikusokat, ami csöves-jellegű fényt és csillogást ad a zenei anyagnak, különösen természetessé és élővé téve az akusztikus hangszereket. Rendkívül tisztán szól énekhanggal, nagymértékben megőrzi az előadás életteli jellegét. Nagyobb arányban használva, lassú felfutási és gyors lecsengési időkkel alkalmazva a kompresszor lágy hangkaraktert nyújt. Csillámló hatást kelt, visszaadja a túlkompresszált hangszerek, például az erősen torzított gitár dinamikáját.

Ezek a stílusok a modern, digitális kompresszorok mindegyikében – különböző elnevezéssel – megtalálhatók; a stílusok leírását a Midas PRO keverőpultok kompresszor üzemmódjainak leírásából kölcsönöztem.

Ám térjünk vissza még egy kicsit az analóg kompresszorokhoz!

Az ábrán látható berendezés lelke egy VCA. A cucc bemenetén bemeneti szintszabályozó van, ezt előerősítő követi. Az előerősítőből leágazás megy a készülék szintérzékelőjébe. A szintérzékelő előtt állítható be a küszöbszint beállító. A szintérzékelő érzékeli, hogy a bemeneti jel túlhaladta-e a küszöbszintet, és ha igen, mennyivel. Ebből állapítja meg, ill. egy erősítő áramkör segítségével generálja azt a feszültséget, amellyel vezérli a VCA-t. A VCA a küszöbszint fölött visszaveszi a jelszintet, ami egy kimeneti szintszabályzás után jut a készülék kimenetére. Két kivezérlésjelző műszer is van. Az egyiken kísérhetjük figyelemmel egy választókapcsoló segítségével a bemeneti ill. a kimeneti jelszinteket. A másikon a szint visszahúzásának mértékét (gain reduction – GR) láthatjuk. Ez utóbbi műszer azért fontos, mert kiderül, hogy az eszközünk kompresszál-e egyáltalán.

De ha már kompresszál – pontosabban, felülről kompresszál – akkor az eredeti jelhez képest kisebb, ha alulról kompresszál, nagyobb lesz a kimenő jel. Ezt az eltérést meg lehet – általában meg kell – szüntetni.

A szintvisszaállítót angolul makeup gain szabályzásnak hívják.

A kompresszorok egy része önműködően állítja helyre a jelszintet, de ez a szolgáltatás mindig kikapcsolható.

Miként a limiternél is, így a kompresszorok esetében is gyakori, hogy egyébként független csatornákat együtt kell vezérelni. mert különben az irányok ugrálni kezdenek.

A tranziens túlvezérlés úgy kerülhető el, ha az eredeti jelet késleltetjük, mert mire a túl nagy jel a VCA-ra kerül, a vezérlő már lecsökkenti az erősítést.

Léteznek olyan kompresszorok is, amelyek több frekvenciasávra bontják a hallható frekvenciatartományt, s e sávokban külön-külön kompresszálnak. Ezek a multiband kompresszorok.

A kompresszálás eredménye sokkal érzékibb lehet, ha a kompresszált jelhez hozzáadjuk az eredetit is. Ez a párhuzamos kompresszálás.

Az analóg kompresszor vázlatán feltűnhetett, hogy a szerkezetet kívülről, pontosabban, egy másik hangjellel is lehet vezérelni. ilyen módon olyan szelektív kompresszor is készíthető, amely például a gyakorta zavaró sziszegő hangok szintjét csökkenti. Ez nem közönséges hangszínszabályzó, mert csak akkor lép be, amikor a sziszegőkből túl sok van. A spriccelő, torz sziszegőkkel persze ez sem tud mit kezdeni.

A de-eszernek (sz-telenítőnek) nevezett kütyü szabályozó körében a mélyeket levágjuk, így csak a magas hangokra lesz háklis a szintérzékelő.

Elsőként egy olyan hangpélda szól, amiben rengeteg a sziszegő hang.

A másodikban már kevesebb.

A harmadikban sikerült nagyjából kiegyenlíteni a hangzást.

A fenti ábra a de-eszer beállítását mutatja. Ez olyan de-eszer, amely nem a teljes magas tartományt figyeli, hanem beállítható, hogy melyik részét.

Egy igazán sokoldalú, tanulásra is kiválóan alkalmas és ingyenes, digitális kompresszor bővítmény az Mcompressor. Innen töltheted le sok más társával egy csomagban:

http://www.meldaproduction.com/MCompressor

Letöltés és telepítés után tedd át a Reaper program FX mappájába az Mcompressor.dll filét, s már használhatod is!

Az egyik nagy előnye a bővítménynek, hogy mindent mutat, amit bűvészkedsz vele.

A másik igazi előnye, hogy nagyon fasza leírás van róla magyar nyelven.

http://microchips-sound-studio.blogspot.hu/2016/05/kompresszor-hasznalata-iii-7resz.html

A szerzőt (még) nem ismerem személyesen, de már vitatkoztunk a Facebookon, hiszen miért is értenénk mindenben egyet, a lényeg viszont, hogy ilyen alapos sorozatot a kompresszorokról, mint amit ez a csóka művel hónapok óta, én külföldiül sem láttam eddig.

A következő ábrán viszont ismét egy legendás analóg kompresszor modul képét és a szabályzókhoz tartozó magyarázatokat láthatod. Igaz, hogy angol nyelven, de az eddigiek alapján mindent érteni fogsz.