Az akusztika néhány fogalma után az elektromosság legfontosabb törvényei következnek. Többségüket bizonyára ismered ugyan, legalábbis ködlik valami, ám most is kicsit más szemmel tekintünk az elektromos jelenségekre, mint ahogy azt az iskolában próbálták a fejedbe tömni.

Az ember alapvetően lusta lény. Utál számolni, és különösen utálja a nagy számokat. Noha gondolkodni különösen lusta, ha a gondolkodás segítségével megkönnyítheti a dolgát, akkor mégis töri a fejét kicsit. Például azon, hogy hogyan lehetne szorzás helyett összeadni, osztás helyett kivonni, mert arra talán még képes. Vagy hogyan lehet nagy számból kicsit csinálni. 

A hangrezgések csak arra alkalmas, rugalmas közegben terjednek. A terjedés a hangenergia továbbítását jelenti. Kétfajta terjedési mód van: az egyik esetben a terjedés iránya és a rezgés iránya megegyezik, a másik esetben a rezgés merőleges a terjedés irányára.

A hanghullámok soha nem magányosak. Minden hullám találkozik egy másik hullámmal. Sok esetben ez olyan, mint a skizofrénia, vagyis a hullám önmagával – pontosabban, korábbi önmagával – találkozik. Amikor egy hangforrás rezgéseket bocsát ki, és e rezgés energiája tovaterjed a rugalmas közegben, például a levegőben úgy, hogy a közeg molekulái egymást löködik, akkor előbb utóbb beleütköznek valamibe, és onnan visszaverődhetnek. A visszavert hullámok találkoznak a még odafelé haladókkal, s úgy viselkednek, mintha közük se lenne egymáshoz. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a visszaverő felület, például a fal, új hangforrásként viselkedik.

A hanghullámok terjedése azért fontos a számunkra, mert a mikrofonok és a hangsugárzók viselkedését is befolyásolják ezek a tulajdonságok. Nem is szólva arról, hogy emiatt nem mindegy, hol ülsz a nézőtéren, és mit hallasz abból, ami szól. Ha hallasz egyáltalán valamit.