Bizonyára tapasztaltad már, hogy ha egy nagyothalló emberhez beszélsz normális hangerővel, az illető nem érti, amit mondasz, esetleg meg sem hallja azt. Ám ha nagyon rákiabálsz, összerezzen, és szóvá teszi, hogy ne üvölts vele, nem siket.

Való igaz, hogy a hangos beszédet, s különösen az ordítást ő jóval hangosabbnak hallja, mint gondolnánk. Ezt a jelenséget kóros hangosságfokozódásnak nevezik, ami az idegi halláscsökkenés egyik következménye. Az egészséges füllel összehasonlítva, a hangosság érzete a küszöb feletti intenzitásszintek felett hirtelen fokozódik. A frekvencia feldolgozásban és a dinamikatartományban történt csökkenés erősen rontja a beszéd érthetőségét.

A "sípálya" hallásvesztés – a síugró sánc meredekségéhez hasonlóan – a hallásgörbe formájáról nyerte nevét. A magasabb frekvenciájú hallás nagymértékben sérült, viszont a mély hangok hallásküszöbe teljesen normális értékeket mutat.

Ez a fajta hallásvesztés mindig a csiga külső és belső szőrsejtjeinek sérülésével jár. Miként a szapora rezgésű hangok érzékelése, úgy az azonos frekvenciatartománybeli hangossági tűréshatár is csökken. Ez az audiogram általában a hosszú távú, túlzott zajártalom következménye, de előfordulhat olyan eset is, amikor a rövid, de nagyon intenzív zajártalom az okozó. Ezenkívül kialakulhat még a születés alatti oxigénhiány, a vírusos fertőzések, vagy akár a genetikai okok következtében is.

A tartós fülcsengés, fülzúgás kialakulásának az az oka, hogy ha a hallórendszer agyi része nem kap ingereket, előállítja azokat önmaga is. Különösen a nagyothallás kezdeti időszakára jellemző ez. Ugyanakkor a fülzúgás számos más betegség velejárója is, ezért ha gyakran zúg a füled, menj el a fülészetre, bár – ismétlem – az orr-fül-gégészek a hentes kategóriájába tartoznak!
Ha a belső fül sérül, a hallásveszteség maradandó, gyógyíthatatlan károsodást jelent. A szőrsejtecskék elsorvadása, elhalása visszafordíthatatlan folyamat – legalábbis az orvostudomány mai állása szerint nem növeszthetők ki újra.

És most jön a feketeleves.

A szőrsejtecskék pusztulását számos betegség – pl. a szifilisz – is okozhatja, s mint láttuk, az öregedés is pusztítja szegényeket, de – sajnos – minden más egészségkárosító szer is.

Először is, bizonyos gyógyszerek. A tuberkulózis – tüdőbaj, gümőkór, TBC – a 2. világháború előtt gyógyíthatatlan betegség volt. A penicillin felfedezése tette lehetővé a TBC gyógyítását. Az első TBC elleni antibaktérium a Streptomycin volt. 80 évvel ezelőtt 1 g Streptomycint 10 g arany áráért lehetett beszerezni.

A háború utáni magyar egészségügy és benne az elhivatott orvosok nagy érdeme, hogy nem sajnálták a pénzt és a rengeteg munkát a Morbus Hungaricusnak is nevezett kór kiirtására, és nemcsak a betegséget száműzték évtizedekre az országból, hanem az ENSZ egészségügyi szervezete által a mai napig példaként szolgáló, megelőző-felderítő szűrő hálózatot is létrehozták. A Streptomycin azonban nemcsak a bacikat gyilkolta, hanem sorvasztotta a szőrsejtecskéket, és megtámadta a hallóideget is. Noha a TBC-s nőket tiltották a szüléstől, ha mégis vállalták a gyereket, gyakorta eleve halláskárosodottan, néha siketen született meg a bébi.

Ma már ritkán használják a Streptomycint, viszont egyre több reklámot láthatsz, amelyekben láz- vagy fájdalomcsillapító gyógyszereket ajánlanak.

Az Aszpirinből világszerte 10 ezer tonnát fogyasztunk évente! Azoknál, akik több éven keresztül szedtek Aszpirint, átlagosan 28%-kal nagyobb valószínűséggel alakult ki halláskárosodás azokhoz képest, akik nem használták rendszeresen a gyógyszert.

Az Ibuprofen kiválóan alkalmas különböző, főleg gyulladásos eredetű fájdalmak csökkentésére és lázcsillapításra. Viszont csökkenti a csigán átáramló vér mennyiségét, rontja a csiga működését.

Az Ibuprofen a hatóanyaga az összes Advil és Algoflex fájdalomcsillapítónak is.

A fájdalomcsillapítók következő csoportjába az Acetaminofen tartalmú készítmények tartoznak. Az Acetaminofen kiiktat olyan tényezőket, amelyek a károsodástól védik a csigát.

Acetaminofen van pl. a Coldrex, a Panadol, a Rubophen márkanevű készítményekben.

Egyes elemek és vegyületek – mint az ólom, az arzén és a kinin – beépülhetnek az idegszövetekbe, és károsíthatják a szőrsejteket és a hallóideget. Sőt, egyes mérgek a belső fül ereihez vonzódnak, így vérzéseket is kiválthatnak. A belső fül mérgezéses elváltozása a csiga alapkanyarulatában a legkifejezettebb, ami miatt a károsodások leggyakrabban a magas hangok érzékelését érintik.

Mérgezést – és emiatt a hallás romlását – okozhatja a benzol is, amely oldószerként károsítja a szőrsejteket és a hallóideget. S melyik a másik leggyakoribb oldószer? Na, melyik? Úgy van!

Az alkohol.

 

A túlzott piálás nemcsak a szőrsejtecskéket és a hallóideget, hanem az agykérget is roncsolja.

Akik túl gyakran vedelnek, érzéketlenekké válnak a hangosabb zajokra, így sokkal nagyobb hajlamuk van a zaj okozta halláskárosodás kialakulására, hiszen a középfül kalapács-üllő kengyel rendszeréhez kapcsolódó visszacsatolás lelassul, nincs fájdalomérzet.

Az alkohol hatására megduzzadnak a vérerek, amely nagyobb véráramlást tesz lehetővé, emiatt tapasztalhatnak a részegeskedők pulzáló fülzúgást vagy fülcsengést.

A „koktél fülek” kifejezést már régóta használják a szakemberek a zsúfolt bárokban, klubokban előforduló, zaj okozta halláskárosodásra. A buli előre haladtával egyre több alkohol fogy, egyre hangosabban kezd mindenki beszélni, ráadásul a zene is egyre hangosabban bömböl.

A bagózás is rontja a hallásunkat. A dohányosok 70%-kal nagyobb eséllyel lesznek halláskárosultak, mint a nem dohányzók. Dohányzás közben a nikotin és a szén-monoxid lebontja az oxigént, mely a test minden erére kihat; kevesebb oxigént kapnak a szőrsejtecskék is. A nikotin befolyásolja a neurotranszmittereket – ők felelősek a hallóideg mentén történő tevékenységekért az agyban. A dohányzás is okozhat fülzúgást és szédülést.

Egy-egy pohár ital vagy időnként (!) egy-egy cigi elszívása még nem nagyon ciki, és bár én nem dohányzom, sőt, utálom, ha bagzanak körülöttem, viszont olykor némi jóféle hegyaljai bor lecsordogál a torkomon. Sőt, volt már úgy, hogy öltönyben fekve találtam magam egy kádban én is. Nem vagyok rá büszke.

Ami viszont a hallás szempontjából is a legveszélyesebb: a kábítószer. Igaz, hogy már eleink is ópium pipát szívtak, meg az is, hogy a világ egyik legkeményebb drogosa, a 73 esztendős Keith Richard – a The Rolling Stones gitárosa – csodával határos módon még él, de ez nem ment minket a drogok iszonyatos hatásától.

Valójában a kávé és a tea is drognak tekinthető a bennük levő koffein miatt, nem is szólva a piáról, ami kapu lehet a kábítószerek felé. Mégis – az egyre többféle – drog a köznyelvben külön csoportot jelöl, többé-kevésbé lefedvén az illegális anyagok fogalmát.

Noha a kábítószerek hatóanyagai a legkülönfélébbek, abban közösek, hogy módosítják az anyag használójának tudatállapotát. Különleges, hallucinogén élményekké varázsolják a becsapott érzékleteket. A hallás érzékenyebbé vagy éppen tompábbá válhat, és olyan hallásélmények keletkezhetnek, amelyeknek nincs valódi érzeti alapjuk. Egyrészt ezért veszélyesek a hallucinogén szerek, másrészt azért, mert nemcsak a szőrsejtecskéket és a hallóideget, hanem az agykérgi területeket is károsíthatják. A kokain pl. a középfül izmainak görcsét is okozhatja, ami különösen nagy hangerejű hangesemény (rock koncert, diszkó) hallgatásakor a teljes siketség oka lehet. Az Extasy felfokozza a hangérzetet, és maradandó agykárosodást okozhat.

A cigiről vagy a piáról sem könnyű lejönni, ám az illegális kábítószerek egy részéről szinte lehetetlen, mert már egyszeri adag is erős függőséget okoz. Ilyen a heroin, vagyis a nyalóka, amely a teljes hallórendszert támadja.

Sajnos, nagyon sok kiváló művész lett a legális vagy illegális tudatmódosító szerek áldozata. Okulj az ő halálukból!