Van azonban egy, amelyik néhány évig komoly vetélytársnak számított. Vegyük hát elő ismét az előző részben már megismert kapcsolati hálót!

A kép legalján egy számodra valószínűleg ismeretlen cég, az Ansco/GAF szerepel.

Az Ansco története 1842-ig, az E. Anthony & Co.-ig nyúlik vissza. A vállalat életében az egyik nagy fordulópont volt, amikor 1938-ban egyesült a német Agfával, létrehozva az Agfa-Ansco Companyt.

Ez az egyesülés lehetővé tette az Ansco számára, hogy versenyképes legyen a nemzetközi piacon. Mint azt tudod, az Agfa ekkor már része volt az I.G. Farbennek. Az I.G. Farben 1929-ben alapította meg a tengeren túli érdekeltségeit American I.G. néven, amely holdingtársaság felügyelte többek között az Agfa-Ansco-t. Az American I.G. (General Aniline) 1939-ben egyesült az Ansco-val, és átkeresztelte magát General Aniline & Film (GAF) Corporation-re. Ekkor már az USA második legnagyobb olyan cége volt, amely foto- és filmtechnikai kamerákat, vetítőgépeket, filmeket, papírokat és vegyszereket gyártott.

De aztán kitört a második világháború. Ez nem nagyon zavarta az USA vezetőit mindaddig, ameddig Pearl Harbort meg nem támadta Japán hadserege 1941. december 7-én. Az Egyesült Államok kormánya napokon belül lefoglalta a GAF amerikai eszközeit, és „ellenséges tulajdonként″ kezelte azokat. A vállalatot kezdetben az USA Háborús Kincstári Osztálya vette át, majd az Igazságügyi Minisztérium felügyelte 1965-ig, amikor is a kormányzati részesedést nyilvános pályázaton értékesítették.

Az Agfa név elhagyása és az amerikai kormány ellenőrzése alatt történő független működés azt jelentette, hogy az Ansco jogi korlátozás nélkül teljes mértékben hozzáférhetett és használhatta az Agfacolor szabadalmait és kémiai eljárásait, ideértve a festékképző technológiát is.

Ekkor az Anscochrome az Agfacolor Neu változtatás nélküli másolata lett. A felhasználására akkor került sor, amikor az USA hadserege 16 mm-es színes filmek gyártásával bízta meg az Ansco-t.

Noha a plakát szerint „A férfi az Eiffel-tornyon” című film Anso Colorra készült, valójában még a fordítós Ansochrome-ra forgatták 1949-ben.

A filmhez nincs se szinkron, se magyar felirat.

Az 1950-es évek elején az Ansco Color negatív-pozitív eljárás az Agfacolor negatív-pozitív rendszeréből indult ki. Az Ansco filmek azon tulajdonsága, hogy normál mozgófilmes kamerákban és feldolgozó gépekben is használhatók, jelentős rugalmasságot ígért a stúdióknak. Az Ansco Color filmek emulziós rétegei bonyolult felépítésűek voltak. Mindegyik színes rétegcsoporton belül finom, mérsékelt és durva szemcsézetű rétegeket tartalmaztak a széles határok közt változtatható expozíciós idő és a megfelelő érzékenység eléréséhez. Az Ansco Color azonban érdekes hibrid volt. A felvétel valóban a háromszínű negatívra történt, de előhívás után színszűrőkkel három, finom szemcsézettségű fekete-fehér színkivonatot készítettek belőle. A három színkivonatból ismét egy háromszínű, közbülső, ún. internegatívot készítettek, és erről másolták kontaktmásolással és a hangsáv hozzáadásával a már vetíthető kópiát.

A rajz szerinti két változat között az a különbség, hogy az „A” esetben az eredeti színes negatív is részt vesz a vetíthető kópia előállításában, a „B” esetben nem. Az „A” változat gyorsabb, viszont kopik az eredeti film. Ám, ha egyszer már van egy háromszínű negatív, minek kellett fekete-fehér színkivonatokat készíteni? Az egyik oka az volt, hogy az Ansco kameranegatív nem volt színhelyes, kicsit (?) sárgás volt, tehát korrigálni kellett. A másik, hogy az Ansco színes pozitív film minősége sem volt olyan jó, mint a Technicoloré, ezért a végleges változat gyakran a Technicolornál készült, de ezt már látthattad a sorozat 513. részénél, a 70 mm-es filmeknél is. A harmadik, hogy a színes film gyorsabban rohad, mint a fekete-fehér, ezért érdemes színkivonatokat készíteni. Ez annyira kézenfekvő, hogy amikor kifakult színes filmeket restaurálnak, a digitális szkennelés után három színre (olykor akár többre is) bontják a digitalizált kópia jelét, és ezeket a színkivonatokat külön-külön masszírozzák, hogy végeredményként a ragyogó színeket kapják vissza. A negyedik ok az volt, hogy az MGM laboratóriuma a Technicolor eszközeit használta.

A múlt század ötvenes éveinek elején ugyanis az Ansco szerződést kötött az MGM-mel. Az MGM helyenként Metrocolornak hívja az Anso Colort, de ebben az időszakban nincs különbség. Később az MGM minden színes filmjét Metrocolor márkanévvel hirdette, csak hogy ne lehessen tudni, milyen eljárást használ. Az MGM első nagyjátékfilmje, amelyet Ansco Color eljárással forgattak, „A vad észak” címet kapta 1952-ben.

Ha szereted a westernt, akkor ne ezt a filmet nézd meg, ha meg nem, akkor minek? Ha mégis, akkor esetleg az indián csajszi szépsége miatt.

Egy évvel később mutatták be a „Menekülés Fort Bravoból″ című, az amerikai polgárháború idején játszódó filmet.

Ahogy a főhős meg a jány egymásra néznek, már sejthető, hogy ebből lesz valami, amitől szem nem marad szárazon.

Hiszen az mindig nagyon megható, ha egy haldokló közvetlen közelében smárolnak, hátha feltámad. De nem akarom ellőni a záró jelenetet.

A teljes filmet magyar hanggal letöltheted az ncore-ról.

Szintén 1953-as a „Ride Vaquero″.

A plakátról is kiderül, hogy a negatív Anso Color volt, a vetíthető kópia pedig Technicolor.

„A hosszú, hosszú lakókocsi” vígjáték volt.

A teljes filmet az alábbi linkre kattintva nézheted meg szinkron nélkül; az angol felirat esetleg segíthet.

https://m.ok.ru/video/5428389677595

 Akkor jöjjön még egy 1953-ból „Foglald el a fennsíkot!” címmel.

A koreai háború idején játszódó film a kiképzésről szól kissé idealizálva, és persze a szerelemről, ami kivételesen nem házassággal végződik.

Létezik azért nagyon élvezhető film is, Shakespeare Makrancos hölgyének laza feldolgozása „Csókolj meg, Katám!” címmel. Ezt 3D-s változatban is forgatták.

A 3D-s változat megtekintéséhez ún. lineárisan polarizált szűrőket tartalmazó szemüveget kellett viselni, ami azzal a kényelmetlenséggel járt, hogy a fejet vízszintesen kellett tartani. A Csókolj meg, Katám! a korabeli kritikák szerint mégis az ötvenes évek rövid ideig tartó 3D őrületének kiemelkedő darabja. A film 3 millió dollár jegybevételt hozott, félmillió dollár gyártási költség mellett. 2015-ben Blu-ray-n is megjelent; a kiadvány elkészítéséhez az eredeti Ansco negatívot használták. Mivel a HD felbontású Blu-ray lemez NTSC szabványú és „A” régiókódú, nem biztos, hogy a hazánkban kapható Blu-ray játszókkal lejátszható.

A teljes filmet magyar szinkronnal, de a dalok alatti felirat nélkül az alábbi linkre kattintva tekintheted meg, természetesen nem 3D-ben. Egészen elfogadható a kép minősége, ha ráérsz, ne hagyd ki!

https://videa.hu/videok/film-animacio/csokolj-meg-katam.avi-film-animacio-Rt3GZ1MvlhL93PYv

Még jobb minőségben, HD felbontásban nézheted meg, ha le tudod tölteni az ncore-ról.

Szintén 3D-s volt az „Aréna″ című western, sőt, ez néhány hónappal megelőzte a Csókolj meg, Katám!-at.

A film enyhén szólva nem mérföldkő még a bármi, csak western legyen kategóriában sem.

1954-es a „Brigadoon titka” szélesvásznú musical.

A teljes filmet az alábbi linkre kattintva nézheted meg. A prózai szövegek magyar szinkronnal hallgathatók, a nóták alatt – ez egészen kivételes eset – van felirat. Ennek ellenére nem biztos, hogy képes vagy végigszenvedni az egész filmet, én a felénél bealudtam, így sejtésem sincs, hogy a híg levegőbe kapaszkodó férfi a bő szoknyában és fűzőben, kosárral a kezében énekelve táncoló leányé lett, avagy sem.

https://videa.hu/videok/film-animacio/brigadoon-titka-1954-fantasy-romantikus-zenes-HhNVieZifx5koMqk

Ugyancsak szélesvásznú musical a „Hét menyasszony hét fivérnek″.

Ugyanaz a pasi, Stanley Donan rendezte, mint az Ének az esőbent.

Ezt a „mesefilmet” is megnézheted az Indavideon magyar szinkronnal és feliratos dalokkal, de sajnos igen vacak minőségben.

https://indavideo.hu/video/Het_Menyasszony_Het_Fivernek1954

Lényegesen jobb minőségben az ncore-on találhatod meg; a dalok szövegével együtt.

A „Tennessei bajnok” keresztény ihletésű dráma.

Angol nyelven, felirat nélkül az alábbi linkre kattintva nézheted meg.

https://m.ok.ru/video/7439688075956

 A „Cigánycsikó” egy lóról szól, akit eladnak, de megszökik, és 500 mérföldet tesz meg, hogy ifjú gazdájával ismét találkozzon. A film meséje a „Lassie hazatér” történetén alapul, csak a kutya lóvá változott.

A teljes filmet az alábbi linkre kattintva nézheted meg, angol nyelven, felirat nélkül.

https://vk.com/video-97055750_456239049

1954-ben mutatták be „A diákherceg” című musicalt is.

A filmet az se mentette meg, hogy Mario Lanza énekelt benne.

Ha mégsem sikerült lebeszélnelek róla, az alábbi linkre kattintva nézheted meg a teljes filmet angol nyelven, felirat nélkül.

https://m.ok.ru/video/2978222115508

 A „Jezebel bűnei″ című filmet nem az MGM készítette, hanem egy kisebb vállalkozás, a Lippert Pictures. A bibliai történetet feldolgozó alkotás teljes egészében Ansco Color negatív-pozitív eljárással készült.

Ez se a világ legjobb filmje, de ha mindig szenvedni akarsz…

MGM produkció viszont „A Fighting Lady csapata” a koreai háború idején játszódik; az amerikai légierő dicsőségét hirdeti. A lady nem hölgy, hanem egy bombázó repülőgép neve.

Természetesen ezt a filmet is egy orosz oldalon nézheted meg, felirat nélkül, angolul.

https://m.ok.ru/video/5964758583808

Az „Ő tizenkét embere” egy tanárnő kapcsolatairól szól a diákjaival és tanártársaival. A konfliktusok és azok megoldása a szokásos amerikai sablon, s naná, hogy a szerelmi szál sem hiányzik.

A linkre kattintva nézheted meg a teljes filmet, angolul, felirat nélkül. Egyébként találtam egy orosz hangalámondásos változatot is, de attól megkíméllek.

https://m.ok.ru/video/2032834382338

Valószínűleg az utolsó Ansco Color film a Vincent van Gogh életéről szóló, 1956-ban bemutatott „A nap szerelmese”.

A forgatás idejére az MGM már kiszállni készült az Anso Colorból, de Minnelli, a rendező úgy gondolta, hogy az Eastmancolor és a Technicolor nem olyan visszafogott, mint ami illik egy Van Goghról szóló filmhez. Azt mondta, hogy a két rivális színpalettája egyenesen a cukorkásdobozból származik; a kékek, a vörösek és a sárgák keveréke, amely nem hasonlít sem az életre, sem a művészetre.

Minnelli ragaszkodására az MGM megvásárolta a létező utolsó 300 000 láb (kb. 91 000 m) Ansco Color mozgókép-negatívot, kizárólag ehhez a filmhez. A rendező a szélesvásznú film ellen is tiltakozott, de ebben a kérdésben az MGM hajthatatlan volt.

Minnelli terve az volt, hogy Van Gogh festményeinek témáját nem élettelen, befagyasztott tablóként, hanem mindennapi helyzetekben alkotja újra. A helyszíni forgatás elengedhetetlen volt annak megörökítéséhez, hogy Van Gogh hangulatát és gondolkodásmódját hogyan befolyásolta a környezete Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban tett vándorlásai során. Minnelli úgy döntött, hogy öt részre osztja a filmet, amelyek mindegyikéhez saját színvilágra volt szükség, hogy illeszkedjen a helyszínekhez, és különösen a művész interpretációjához. Az első két rész a belgiumi Borinage-ben játszódik, ahol Van Gogh a bányákban dolgozott, majd a betegségből családi otthonában Hollandiában épült föl. Szénrajzainak sivár árnyalatait és a sötét zöldeket idézi a borús vidék. Párizsba költözve a jelenetek ragyogó vörös és „blues” színűek, ahogy Van Gogh az impresszionista festők bűvöletébe esik. A negyedik rész, amely a művész legtermékenyebb, de egyre instabilabb időszakát öleli föl, tele van a franciaországi Arles és Saint-Rémy élénk sárgáival és aranybarnáival. Mind a négy rész színsémája keveredik az utolsó részben, ahogy Van Gogh behódol önpusztító mániájának.

Amikor a szűrők és a lámpák nem voltak elegendőek a festmények kívánt újrateremtéséhez, szélsőségesebb intézkedéseket hoztak. Egy búzamezőt például vegyszerekkel tartottak életben, amíg Minnelli oda nem ért, hogy leforgathassa Kirk Douglasszal Van Gogh „Búzamező varjakkal” című alkotását.

Minnelli a lehető legteljesebb részletességgel akarta bemutatni az eredeti műveket. Fotósokat küldtek múzeumokba és magángyűjteményekbe szerte a világon, hogy ellenőrzött fényviszonyok mellett rögzítsék Van Gogh festményeinek fényképészeti fóliáit. A fóliákat a stúdióban lévő keretekre szerelték fel, és hátulról világították meg, hogy felfedjék a fényezés minden részletét. A speciális kamerabeállítás lehetővé tette a fóliák teljes vagy közeli fényképezését, miközben az operatőr fel-le pásztázott. Az ecsetvonások részleteit és a közvetlenül a vászonra préselt festékfoltokat megörökítve ez a módszer Van Gogh alkotásait dokumentumfilm stílusú áhítattal és kreatív buzgalommal mutatja be.

Sok évvel a film elkészítése után Minnelli azt mondta, hogy az Ansco Color-ban való forgatás volt a legfontosabb győzelme a film elkészítéséért vívott csatái közül.

2015-ben megjelent a film Blu-ray lemezen is, természetesen se magyar szinkron, se magyar felirat nincs rajta.

A film valóban gyönyörű, de ne feledd, hogy nem 21. századi, tehát lassúnak tűnik. Az alábbi linkre kattintva nézheted meg magyar nyelven, nem túl jó képminőségben.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-nap-szerelmese-lust-for-drama-film-eletrajzi-B0gXKqAlxAwPbsr2

Viszont HD felbontásban, pompás színekkel magyarul beszél, ha letöltöd az ncore-ról.

Az Ansco Color filmek jelentős átmeneti időszakot képviselnek az amerikai mozi történetében. Ezek a filmek bizonyítják, hogy létezett egy életképes, az Agfa által kifejlesztett kémiai alapokon nyugvó alternatíva az Eastmancolor későbbi monopóliumával szemben. Talán több esélye lett volna az Ansco-nak, ha a filmek nemcsak színesek, hanem nézhetők is lettek volna. A GAF már évtizedek óta Észak-Amerika legnagyobb tetőfedő-anyag gyártója; köze nincs a filmekhez.