1940. december 23-án született Chicago-ban, és már gyermekkorában erősen érdeklődött a zene iránt. Első zenei élményeit nővére zongora játéka jelentette, aki klasszikus muzsikát játszott minden nap a családi otthonukban. Ezek a klasszikus motívumok később megjelentek Record dalaiban is. Kis gyermek volt, amikor megkapta első gitárját, melyen nagyon gyorsan, nagy érzékkel kezdte utánozni az otthon hallott zeneműveket. 13 éves volt, amikor Gus Redmondnak, barátjának ( Brunswick kiadó promótere, dalszerző, a chicago soul egyik jelentős személye később) azt mondta, hogy mindenképp zenekiadót fog alapítani és híres dalszerző, zenész lesz.
Az ötvenes évek közepén tinédzser korában már megalapította első zenekarát a A Chanteurs-t Robert „ Squirrel" Lester és Clarence Johnson társaságában. 1-2 kislemezt is rögzítettek 1959-ben. Aztán csatlakozott hozzá Marshall Thompson és Creadel „Red" Jones. Az immáron kvintett felvette a Hi-Lites nevet és így kezdtek el albumot készíteni Thompson unokatestvérének, James Shelton-nak a lemezvállalatánál (Renee Records). 1964-es kislemezük az egyetlen ebben az időben, mely erősebb visszhangra talált, és ebben az évben Johnson elhagyta az" ötösfogatot". Csak itt megjegyzem, hogy Johnson 1972-ben készített egy No1. slágert, a Love Jones címűt, mely a Brighter Side of Darkness-el ért aranyat.
No de vissza Record és a Chi Lites történetéhez. 1964-ben egy igen fontos említésre méltó dolog történt életükben. Megváltoztatták a nevüket Marshall and the Chi Lites-ra. A C betű azért került be a nevükbe, mert ezzel szerettek volna tisztelegni szeretett városuknak Chicagonak, hogy annak kezdőbetűjét használják. Ez azért is fontos lehet, mert akkoriban Memphis és Pihladelphia számított a soul muzsika fellegvárának, viszont ők városukra hívták ezzel a figyelmet.
1968-ban a csapat aláírt a chicago-i kiadóhoz a Brunswickhez. Itt rögzítették első országos hírű slágerüket a Give it away-t, mely az R&B listák top 10-be is bekerült. Eugene Record neve szorosan egybe fonódott a Chi Lites-al. A Chi Lites a 70-es évek elején már országos hírű zenekar volt az Államokban. Azzal reklámozták zenekarukat, hogy Eugene a legédesebb hangú soul énekes. 1971-ben mégis elszakadtak egy picit ettől a feelingtől a szövegeiket illetően. Ezt elsősorban mi sem mutatja jobban, mint az 1971-es nagylemezük címe: ( For God's sake ) Give more power to the people. Az Isten szerelmére, adjatok több hatalmat a népnek. Már a címe is mutatja, hogy „beszálltak" abba harcba, mely a feketék egyenjogúságáért küzd és próbálták Martin Luther King tiszteletes halála után kialakult politikai állapotokat jobb mederbe terelni zenéjükkel. Ugye emlékszünk az 1969-es Woodstock-i fesztiválra, ahová csupán 3 fekete előadót hívtak meg, miközben minden fellépő muzsikus a feketék örökségéből táplálkozott és az ellen fesztiválra a Whatstax-ra 1972 augusztusában, ahol kizárólag feketék léptek fel, tüntetőleg. A Növekvő társadalmi öntudat hajtotta őket, melynek egy szintén Chicago-i ficko Curtis Mayfield volt az egyik fő hangadója. Visszatérve az albumra, alapvetően a reményt és az egységet hirdette a feketék egyenjogúságára vonatkozóan, ( We are the neihgbors, ) de nem nélkülözte a soul balladát sem ( Have you seen here), mely az első R&B listavezető daluk volt. Az 1971-es album minden dalát Eugene Record írta önállóan, vagy társszerzőként.
A Chi Lites Eugene Record-al több mint másfél tucat albumot jelentetett meg.
A Brunswick Record-hoz történt leszerződést követően Eugene találkozott Barbara Acklin-al, akivel 1969-ben közösen kezdtek dalokat írni, melyek közül kettő azonnal felkerült az R&B listák top 10-be. Az egyik a Love makes a woman a másik a Peaches and Herb-nek írt Two Little kids volt. Írtak a The Dells-nek és Jackie Wilsonnak is többek közt. Ez idő tájt szerezték, a klasszikus melankolikus balladát közösen, az imént említett 71-es albumon megjelent, Have you seen her-t is. A dal 5 percesre sikerült, ami lényegesen hosszabb lett, mint az akkori kislemez szabványnak megfelelően elfogadott 3 perc körüli időtartam. Ekkortól változtattak a rádióállomások is a megszokott gyakorlatukon, mely szerint elkezdtek 3 percnél hosszabb dalokat is játszani. Gondoljuk csak át. 1971-ig nem volt rádióadásban 3 percnél hosszabb dal! Ez először a Have you seen her –nek volt köszönhető, majd nem sokkal ezután Isaac Hayes is megtette a Hot buttered soul albummal, melyen már tíz perces dalok voltak. Áttörték a 3 perces zenei korlátot.
Eugene Record természetesen másoknak is írt sikeres dalokat, e művészek közül talán Jackie Wilson ( You got me walking Dont burn no bridges ), emelhető ki a 70-es évek elején.
Eugene Record volt az első, aki lakása pincéjében berendezett egyszerű több sávos stúdió magnójával rögzítette ötleteit. A megírt dalokat azonnal feljátszotta gitáron és dobon. Nagyon hasznos volt dalszerzői szempontból, hiszen amikor a fejéből kipattant egy briliáns dal ötlet, a legkevésbé sem állt rendelkezésre zenekar, akikkel azonnal kipróbálhatta. Megtette maga. Később az egyéni lemezei elkészítésénél is hasznosnak bizonyult az „One man Band" felállás.
Record, mindvégig a Chi Lites oszlopos tagja maradt, de 1976-ban aláírt a Warner Bros kiadóhoz, ahol kiadta önálló albumait. 1977. The Eugene Record, 1978 Trying to get to you és 1979 Welcome to my fantasy címmel.
Közben másoknak is írt dalokat, így a világ egyik, hanem a legjobb legkifejezőbb mellow soul dala is az ő tollából pattant ki Lowrell, Mellow Mellow right on című dala pl, de írt dalokat A Lost Generation számára is. Eugene Record feladatának tekintette az uj tehetségek támogatását is, az Ő felfedezettjének tekinthetjük, az Oakland-i rappert, MC Hammer-t, akinek 1990 nyarán albuma aranylemez lett és a 4. helyig emelkedett úgy az R&B listákon, mint a pop listákon.
Eugene Record 1988-ban újjászületett keresztény lett, amit a TV 700-as klub műsorában jelentett be 1992-ben. Talán ennek hatására készítette el utolsó evangéliuminak számító albumát gyermekkori barátja Gus Redmond segítségével az Evergreen kiadónál a 90-es évek végén.
A Chi Lite sosem oszlott fel, de nem dolgoztak együtt a 90-es évek után. Record 2003 decemberében újra egyesítette a csapatot egy 70-es évek sztárjait bemutató film erejéig, ami után az új Hip Hop nemzedék is bekopogtatott az ajtóján. Beyonce felhasználta az Are You my woman című dalát a slágerlistás Crazy in love részeként. A dal elégnek bizonyult arra, hogy Eugene Grammy díjat kapjon érte. Elképesztő. A 70-es évek egyik legmeghatározóbb egyénisége 30 év elteltével kapott csak Grammy díjat, egy Hip hop sztár „segítségével".
Eugene Record 2005. julius 22-én halt meg 64 éves korában, miután hosszú harcot vívott a rákkal.
Eugene-ről többet a Chi Lites címszó alatt is olvashatsz!