Egy piszkos kis titok: az állandó mágnesek nem olyanok.

Már a közvetlen hajtású lemezjátszók megjelenésekor éreztek rá sokan, hogy a szép műszaki adatok ellenére valami nincs rendben, de évtizedekkel ezelőtt még sem a mérőeszközök, sem a mérési módszerek, sem a számítógépes szimulátorok nem voltak elég kifinomultak ahhoz, hogy e problémákat ne csak érezzék, hanem bizonyítani, majd ezt követően mérsékelni is tudják.

A lemeztányér meghajtásának legkézenfekvőbb módja, ha a motor tengelye egyben a tányér tengelye is, sőt, a tányér akár a motor forgórésze is lehet.

A forgó mozgás átvitelét szíjhajtással már a szélmalmok és vízimalmok korában is alkalmazták, széleskörűen azonban az ipari forradalom nagyüzemeiben terjedt el.

Ismét eltelt 100 hét, vagyis majdnem két év, és elérkeztünk a sorozat 400. részéhez.

A lemeztányér dörzshajtással, szíjhajtással és közvetlenül forgatható meg.

A lemezjátszó hajtóművének másik fontos eleme a villanymotor.

Hajtómű nélkül nincs lemezjátszó, motor és lemeztányér nélkül pedig nincs hajtómű.

A lemezjátszó kívülről is látható legnagyobb szerkezeti eleme a tányér, amit villanymotor pörget. A lemezjátszónak az a mechatronikai része, ami nem tartalmazza a hangkart és a hangszedőt, a futómű. A futóműben van a hajtómű.

Minden lemezjátszó egyforma: egy forgó tányér meg egy kar drótokkal, amiben hangszedő van.