A kazettás sétáló magnó, vagyis a walkman és CD-vel működő változata, a discman népszerűsége valószínűsítette, hogy meg fognak jelenni a merevlemez meghajtós parányok.
Az emberiség kultúrtörténetének egyik izgalmas ága a múlt emlékeinek, a fölhalmozott tudásnak a megőrzése.
A biztonságos adattárolás egyik iránya, hogy az adatok ne semmisüljenek meg, vagy ha megsérültek, helyre lehessen állítani őket, a másik irány pedig az adatok tökéletes megsemmisítésének módja.
Minél fejlettebb egy előlény, annál inkább érvényesül az a biológiai alaptörvény, amely szerint a biztonság az élet egyik legfontosabb feltétele.
Az adatok átvitelének két alapvető módja van: a párhuzamos és a soros. Az analóg otthoni rendszerekben a párhuzamosra a sztereó lemezjátszó hangszedők vagy magnó lejátszófejek és a hangsugárzók közötti lánc a legjellemzőbb példa, a sorosra pedig ennek egyik fele, egy monó lánc. Sztereóban párhuzamos a két soros lánc.
A merevlemez meghajtó tányérjai önmagukban még szemérmesek, adatok nem írhatók rájuk és nem is olvashatók.