A fehér zaj a fénytanból kapta a nevét, ugyanis a fehér fényben az összes szín megtalálható. A hangtechnikában és az elektromosságban, elektronikában színes zajok is vannak. Ezek közös tulajdonsága, hogy a különböző frekvenciájú összetevők előfordulása ugyan továbbra is véletlenszerű, ám a nagyságuk, amplitúdójuk, teljesítmény sűrűségük nem azonos, hanem valamilyen szabályszerűség szerint alakul.

A mikrofonok kétjelű, intermodulációs torzítási paramétereiről – CCIF IM (különbségi torzítás), SMPTE IM – szinte semmit nem árulnak el a gyártók, és a nyilvános szakirodalomban sincs erről szó. Ha egyáltalán tudunk valamit, az a mikrofonok belső elektronikájára, de nem az egész mikrofonra jellemzők. A mikrofonok zajáról azonban bőségesen van információnk. Zajon most a nemkívánatos, zavaró jeleket értjük.

A nemlineáris torzítási paraméterek közül a legegyszerűbb, legkönnyebben mérhető a harmonikus torzítás. Azért az a neve, mert ennek mérésekor csak azt nézzük, hogy az eredeti, egyetlen frekvenciájú mérőjelhez, a hanghullám kimeneti értékéhez képest a kimeneten a torzításból származó harmonikusok külön-külön mekkorák, illetve, az összes felharmonikus aránya mekkora a kimeneten a mérőjel kimeneti értékéhez képest. Ez utóbbit hívjuk teljes harmonikus torzításnak, THD-nek.

Noha már elég sok szempontot vettünk figyelembe a mikrofonok frekvenciamenetének okait vizsgálva, egy nagyon fontos tényező azonban kimaradt, ez pedig a membrán átmérője. A tökéletes mikrofon esetén láttuk, hogy e paraméter nem lehet nulla, de akkor mekkora lehet és miért?

A mikrofonok akusztikus és villamos/elektronikus paramétereinek mérése hosszadalmas, nagy gyakorlatot igényel, kell hozzá jól hangszigetelt és gyakorlatilag visszaverődésektől mentes süketszoba, s az eredmény sokszor siralmas. A mikrofonok adatlapjain nem is szerepel minden – éppen 2017. nyarán kezdtek árusítani világszerte egy olyan mikrofont, amiről lényegében semmit nem tudhatunk meg, csak az árát: 200 000 Ft körül vesztegetik darabját a drágának.

Annak, hogy egy mikrofon jól működjön, illetve, hogy egyáltalán működjön, számos környezeti feltétele van. Ezek olykor szigorú előírások. Például egy esőerdőben igencsak csodálkoznánk, hogy amikor kivennénk az érzékeny, hangversenytermi körülményekre tervezett, drága mikrofonunkat a fadobozából, már jóllaktak a rovarok a dobozzal, és éppen a mikrofon nedvességtől szétmállott membránjából csámcsognak. Léteznek ugyan trópusi kivitelű mikrofonok is, de egyrészt egy idő után azokat is nasinak tekintik a rovarok, másrészt az ilyen szerkezeteket általában nem a gyönyörű, kifogástalan hangjukért kedveljük, hanem azért, mert egy különleges, távoli világba vezetnek el minket.