Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 563. Hangosfilm technika és hangesztétika, harmincnegyedik elmélkedés – Oppenheimer és Odüsszeia 1.
A sorozatban kivételesen két filmet elemzek. Mert mindkettő lényege nem a történet, hanem a rendező, Nolan.
Tiltakozhatsz, de úgy vélem, ez a két film alapjában arról szól, hogy „Én vagyok Nolan.”

Az ő elképzeléseinek kell mindent szolgálnia, a reá szabott marketing szövege a mérvadó akkor is, amikor szemérmetlenül füllent, de ezeket a csacskaságokat engedelmesen igazolja a pénztárgép: az „Odüsszeia” 2026. szeptemberének közepére világszerte 1,684 milliárd dolláros bevételt produkált. Ekkora üzleti sikerhez persze az kellett, hogy a produkció gazdái belehiggyenek Nolan képességeibe, és ne nagyon számítson, mennyi lóvét kell belenyomni a szuperprodukciókba a sikerhez.

Érdemes tisztáznunk valamit: Christopher Nolan legutóbbi két filmje nem elmélyült művészfilm, hanem magas technikai színvonalon megvalósított iparos mestermunka. A két film közül a korábbi, az „Oppenheimer” csak részben készült IMAX kamerával, az „Odüsszeia” viszont már teljesen.
És itt álljunk meg egy pillanatra! Nolan szerint az igazi film képe nem digitális, hanem hagyományos filmre fényképezett. Kétségtelen, hogy a celluloid (vagy annak nevezett) filmanyag képe, anyagszerűsége felülmúlja a digitális képét – erről már többször meséltem. A 70 mm-es kép különösen szép tud lenni. Az IMAX esetében a képarány 1.43:1, ez nem „rendes” szélesvászon, viszont a kép legalább 22 méter széles és 16 méter magas, enyhén ívelt. És a hang? Az eredeti IMAX hang analóg, hatcsatornás mágnesfilmre készült; bal első, első közép, jobb első, bal hátsó, jobb hátsó, valamint a vászon fölött fent, középen megszólaló csatornakiosztással. Szubbasszus tehát nem volt, azt a többi csatornából állították elő, szűrővel.

Olyan IMAX mozi azonban, amelyben perforált mágnesfilm lejátszó egység lenne, már régóta sehol a világon nem létezik. (Az IMAX-ról részletesebben a sorozat 530. részében olvashatsz; annak írásakor az „Odüsszeia” még csak készült, de a felhajtás már megkezdődött.)
Nolan IMAX filmjeinek hangja tehát digitális, de nem Dolby Atmos, hanem eredetileg 5.1-es. Nolan szándékosan választotta ezt a formát. Napjaink IMAX mozijaiban – így a budapesti Cinema Cityben is – a hangrendszer nem az eredeti hat csatornás, hanem 12 csatornás. A 12 csatornát hat hangcsatornás film esetén a mozi processzora állítja elő. A plafonon 4 hangsugárzó csoport (bal első, jobb első, bal hátsó, jobb hátsó) van. A vászon fölötti felső-középső csatorna nem egyszerűen automatikusan előállított „magassági center”. Eredetileg is önálló IMAX-csatorna volt, amelyre a hangmérnök külön hangot helyezhetett, például azért, hogy egy hangforrás a hatalmas vászon felső részéről érkezőnek hasson. A normál párbeszéd jellemzően a lenti középcsatornában marad. A 12 csatornás IMAX-ben is megmarad az az elv, hogy a 12 csatorna minden hangsugárzó rendszere szélessávú. Az IMAX hanganyagban nincs rögzített szubbasszus. Az aluláteresztő szűrővel készített szubbasszust küldi a processzor a mélynyomókat tápláló erősítőkre. Ezek a mélyek tehát nem kerülnek a szélessávú hangsugárzókra. Ennek azonban van egy nagyon is észrevehető következménye. Ha a film hangjában szándékosan sok a szubbasszus, és ez az első közép csatornába is bekerülne, amely jellemzően a beszéd helye, akkor a beszéd érthetetlenné válna. Így ugyan nem kerül be, viszont az IMAX játékfilmek beszédhangjából hiányzik a dörmögés, hiszen nincs „alja”.
Hogy még véletlenül se értsd meg a dolgot, ha a film eredetileg 12 csatornás hanggal készült, ez olyan ravaszul van kódolva, hogy a régi hat csatornás IMAX mozik a hat szélessávú és a szűrt szubbaszuson is képesek legyenek lejátszani.
Nézzük hát először az „Oppenheimer” című filmet!

A filmet letöltheted pl. innen:

Legrosszabb esetben magyar szinkronnal és sztereó hanggal az alábbi linkre kattintva nézheted meg.
Ami a hangot illeti, a 65 mm-es filmkamera képminősége és a helyszíni hang érdekei ütköztek. Az IMAX kamera nagy filmkapuja és gyors filmtovábbítása jelentős mechanikai zajt keltett. Nolan szerint bár a kamerák mechanikailag javultak, de a döntő előrelépést a kamerazaj szoftveres kiszűrése jelentette. Számos jelenethez a képfelvétel után, ugyanazon a helyszínen külön párbeszédhangot rögzítettek: a színészek kamera nélkül, az eredeti mozgást és ritmust megismételve újra játszották a jelenetet. Ez nem hagyományos stúdió-utószinkron, hanem helyszíni utólagos párbeszédfelvétel volt. A párbeszédben különösen érzékeny Ovális Iroda jelenetet nem a hangosabb 15 perforációs IMAX kamerával vették föl, hanem hagyományos kamerával. Egyébként Ruth De Jong látványtervező az utolsó pillanatban megtudta, hogy a HBO „Veep” (Az alelnök) című szatírasorozatához épített Ovális Iroda díszlete lapra szerelve egy raktárban pihen. A stáb elhozta az elemeket, és rohamtempóban, az Universal stúdiójában építette fel újra. A színészek érkezésekor még szó szerint száradt a festék a falakon.

A nehezen érthető beszéd nem vezethető vissza egyetlen okra. A felvételi zaj, a mikrofon távolsága, a színészi artikuláció, a zajcsökkentés mellékhatása, a zene és a beszéd aránya, a terem kalibrációja, valamint az otthoni hangváltozat külön-külön is ronthatja az érthetőséget. Ráadásul Nolan a beszédet csak a hang egyik összetevőjének tekintette, ezért néhol szándékosan nem érthető a rizsa.
A következő táblázat a hang szempontjából a főbb helyszíneket tartalmazza.

A hangstáb vezető munkatársainak és a munkafolyamatnak összefoglaló táblázata következik.

Willie D. Burton a forgatáson egyidejűleg készített jelenethez igazított keveréket és különálló mikrofonjeleket tartalmazó sávokat is.

Burton már a korai szakaszban egyeztetett a jelmeztervezővel a ruhazaj minimalizálásáról, a látványtervezővel pedig arról, hogy a díszletbe mikrofonokat építsenek — például a meghallgatás-jelenetek szobáiba. Ez a klasszikus, 1930-as évekbeli stúdiótechnika újraélesztése (rejtett mikrofon a díszletben.) Az utóbbiakból a párbeszédhang szerkesztői a legjobb szavakat, mondatrészeket és mikrofonhelyzeteket választhatták ki. Rizzo feladata volt, hogy a kamerazaj csökkentése után a beszéd természetes maradjon, és a különböző felvételek hangszíne egymáshoz illeszkedjen.

Richard King csapata a környezetet és az effekteket építette fel.

O’Connell a zenével együtt ezek végső arányát alakította ki. A csaknem teljes helyszíni párbeszédhang különösen nagy szerkesztői feladatot jelenthetett.

Ami a hangtechnikai eszközparkot illeti, biztosan tudható, hogy Burton a Zaxcom cég Deva 24 keverő és hangrögzítő berendezését és ennek kezelő felületét, a Zaxcom Mix-16-ot használta.

Az USA-beli Zaxcom nálunk kevésbé ismert, noha van magyarországi forgalmazója. A termékeik kifejezetten a helyszíni hangfelvételekhez, filmforgatásokhoz, televíziós műsorgyártáshoz és műsorközvetítésekhez készülnek. A Deva 24-gyel 24 sávra lehet rögzíteni egyidejűleg. Egyszerre tud felvenni a belső SSD-re és két memóriakártyára. Az analóg bemenetek száma 16, ebből 12 átkapcsolhatóan mikrofon- vagy nagyszintű. Az előerősítő két eltérő erősítésű A/D ágból áll, a kettő együtt fog át 136 dB-t, így szinte lehetetlen túlvezérelni, de azért, aki ügyes, annak sikerülhet. A digitális AES bejáratok száma 24. A 12 forgópoti bármelyik csatornához rendelhető. Az ilyen potik nehezen kezelhetők, ezért csatlakoztatható hozzá a Mix-16. Ennek síkszabályzói motorosak. Az adatkapcsolata USB 2.0. A Deva 24 ára 4 866 640 Ft, a Mix-16-é 2 029 968 Ft a Studio General Kft.-nél.
A New Mexico állambeli felvételek többsége vezetékes gémmel, rúdmikrofonnal készült. A mikrofon típusa Schoeps CMIT 5U puskamikrofon volt, amelynek tömege mindössze 89 gramm. A Schoeps CMIT 5U a szereplők fölött vagy szükség esetén alulról vezetett gémen volt.

A Trinity szó szentháromságot jelent, ezt a nevet adta Oppenheimer az atombomba teszt kísérletnek. A bunker belső párbeszédéhez és finom részleteihez a sorozat korábbi részeiben már bemutatott Sennheiser MKH 50 mikrofonokat használtak. Burton ennek a mikrofonnak a hangját ebben a térben lágyabbnak találta, mint a másik puskamikrofonét. A robbanás hangi folyamata nem a forgatási robbanás egyszerű hangosítása, hanem külön hangutómunka konstrukció, amelyről később lesz szó.

Típusjelzést nem ismerünk, de a leírásokból kiderül, hogy a kihallgatási és szenátusi jelenetekben az asztalnál ülő szereplők előtt vezetékes, dinamikus mikrofonok voltak. Külön mikrofonok rögzítették a helyiség alaphangját és utózengését.

A Los Alamos győzelmi beszédnél közeli mikrofonok kerültek a szereplők lábához, hogy az egyedi ütéseket és a padló közvetlen rezgését rögzítsék. Távolabbi mikrofonok vették fel a terem összhangját, a tömeget és a lecsengést. A hat-nyolc sáv lehetővé tette, hogy a végső keverés a természetes eseménytől a szubjektív, fenyegető hangmasszáig jusson el.

A teljes hangutómunkáról semmilyen eszközadatom nincs.
Következzék az „Odüsszeia”!
Rossz hírrel kezdem. A film egyelőre nem tölthető le, várnod kell még néhány hónapot. Viszont egy elmeroggyant feltöltötte a Videára valami olasz mozi nézőteréről, olasz felirattal felvett anyaggal és magyar szinkronnal – ennél gonoszabbat nehéz elképzelni. Ezért is – de nem csupán ezért – azt javaslom, nézd meg a filmet IMAX változatban moziban, angol nyelven, és ha megteheted, Prágában, ahol 70 mm-es filmről vetítik.


A fenti táblázat utolsó sora nem kevés magyarázatot igényel. A hagyományos mozik számára többcsatornás mozikeverés készült, az IMAX-változat pedig a 12 csatornás IMAX-rendszert is használja. Arról nincs nyilvánosan hozzáférhető részletes dokumentáció, hogy a 12 csatornás változat milyen alapkeverésből, illetve milyen munkamenetben készült. Így itt jobb bevallani: nagy ködök uralják az IMAX világát.
Mint többször is említettem, a 15 perforációs IMAX kamera filmszállító szerkezete eredendően hangos. A gép zaja széles sávú mechanikai összetevőkből, periodikus hajtási hangból és rezonanciákból áll; közeli párbeszédnél a mikrofon számára sokkal zavaróbb, mint a néző számára lenne a helyszínen. Az IMAX 2022-ben indított programot egy új 65 mm-es filmkamera család építésére a Kodakkal, a Panavisionnel és a FotoKemmel; Nolan és Jordan Haworth Peele szakmai tanácsadásával. Peele színész, komikus, filmrendező, Oscar-díjas forgatókönyvíró és producer.

Az eredmény a Keighley, amely kívülről hasonlít az elődökre, de belül teljesen újraépített — egyetlen kivétellel: a bevált filmtovábbító mechanizmust megtartották.

A mechanizmus köré többrétegű szénszálas váz; új, világosabb Panavision-keresőoptika; 5"-os színes LCD; 4K felbontású videokamera ellenőrzésre; Wi-Fi/blutúsz/Gigabit Ethernet/USB-C csatlakozás került. A nevet David Keighleyről, az IMAX több mint fél évszázados minőségügyi vezetőjéről kapta. David több mint öt évtizedig dolgozott az IMAX képminőségéért, és még az „Odüsszeia” napi anyagait is ellenőrizte a halála előtt.

Az új, hangszigetelt kameraburkolat a kamera belsejét körbezárja és csillapítja, de mérete és tömege jelentősen megnő: a beszámolók körülbelül 400 fontos, vagyis mintegy 181 kilogrammos kamera és burkolat egységről írnak. A burkolat legfontosabb eredménye nem az abszolút zajtalanság, hanem a jel-zaj viszony javítása. Ha a gémmikrofon közelebb kerülhet a színészhez, miközben a kamera zajszintje csökken, a párbeszéd tisztítható és a természetes előadás megőrizhető.

A fejlesztés ezért Nolan korábbi dogmájának műszaki feltételét teremti meg: ne az utólag felmondott mondat legyen az alapanyag, hanem a képpel együtt megszületett játék.
A forgatás során két új és öt régi IMAX kamerát használtak. A Keighley-kkel a kész film mintegy 15%-a készült. A teljes leforgatott film hossza kb. 2,1 millió láb, vagyis kb. 640 km volt, amelyet a FotoKem nevű cég Kaliforniában található burbanki üzemében hívtak elő. Ez az utolsó labor a világon, amely 70 mm-es kópiát elő tud hívni és gyártani.

A hanggal ügyködő stábot sorolja föl az alábbi táblázat.

Richard King, Nolan korábbi rendszeres hangzástervezője helyett ebben a filmen Craig Henighan vezette a hangutómunkát.

Ez nem puszta névcsere. A kész hang karakterében megmarad a Nolan filmek nagy dinamikája és testi mélytartománya, de a beszéd- és az eseményhangok szétválasztása fegyelmezettebb. Persze, az is lehet, hogy Nolan tanult a kritikákból.

A valódi (de nem korhű) tengeri hajó, a szeles partok, a sziklás hegyvidékek, a vizes díszletek és a nagy tömegjelenetek a helyszíni hang számára eltérő, gyakran szélsőséges feladatokat jelentettek.

A helyszíni forgatás során Burton Zaxcom Deva Fusion cuccot használt.

A marokkói homokban Nolan nem engedte a kerekes hangkocsit, mert a nyomait látta volna a kép; ezért mindent magukon kellett cipelniük. Persze kérdezheted, hogy ha a kerekek nyoma nem látszódhatott, akkor a hangstáb légpárnán közlekedett? Nos, Nolan erre is ügyelt.
Doug Shamburger az „Odüsszeia” első gémmikrofonosa volt Willie D. Burton helyszíni hangmérnök csapatában. Vagyis ő kezelte a fő gémmikrofont, követte vele a szereplőket, ügyelt arra, hogy a mikrofon ne kerüljön képbe, ugyanakkor a lehető legjobb helyen legyen a párbeszédhez. Nem kezdő: több mint negyven éve dolgozik a szakmában, édesapja is mikrofonos volt, ő pedig már az 1980-as években forgatásokon dolgozott.

Shamburger mesélte el egy interjúban, hogy az egyik marokkói tengerparti forgatáson mindenkinek a vízben kellett közlekednie, mert Nolan sem keréknyomot, sem lábnyomot nem akart látni a homokban. A hangosok a felszerelést a sekély vízben cipelték, így a hullámzás eltüntette a nyomaikat.
Nolan egy állat.
Az biztos, hogy a megszállottsága ipari méretű. És pont ez az érdekes benne: ugyanaz a tulajdonság egyszerre tud lenyűgöző és idegesítő lenni. Ha a kép kedvéért még azt is megszervezi, hogy a stáb a vízben közlekedjen, csak ne maradjon nyom a homokban, az már nem egyszerű igényesség, hanem kényszeres következetesség.

Nolan dogmája a testmikrofonok használatának tiltásáról csak addig volt dogma, amíg a forgatási körülmények megengedték.
Nolan másik nyilatkozata szerint az új rendszerrel a kamera akár egy lábnyi, vagyis mintegy 30 cm-es közelségbe is kerülhetett a suttogó színésztől, miközben használható hangot kaptak. A kijelentés a kamera és a színész távolságára vonatkozik, nem a mikrofon-száj távolságra. A burkolat a kamerazajt elsősorban a magasabb és középtartományban csökkentheti, de a szerkezeti rezgések és az alacsonyabb összetevők továbbra is elérhetik a mikrofont. A párbeszédszerkesztés feladata ezért a maradék periodikus zaj eltávolítása, a beszédhang sérülése nélkül. Minél közelebb van a hasznos mikrofon, annál kevesebb agresszív zajcsökkentés kell, és annál több megmarad a hang természetes felhangjaiból. Viszont annál szárazabb az akusztika.
A tengeri jelenetek akusztikai hitelét az adja, hogy nem egyetlen tengerzaj szól a kép alatt. Külön rétegként érzékelhető a hajótest mély nyögése, a deszkázat és kötélzet középtartománya, a vitorla rövid csapásai, a hullámok periodikusan változó energiája és a széllökések szabálytalan burkológörbéje.

A helyszíni atmoszférák egy része használható közvetlenül, más részük csak szerkesztési támpont lehetett a tisztább, külön felvételekhez. A valódi hajó előnye, hogy a szereplők mozdulatai és a szerkezet hangjai együtt vannak. Hátránya, hogy a hangstáb nem tud minden zajforrást kikapcsolni vagy a mikrofontól távol tartani. A kész filmben ezért nem nyers dokumentumhang szól, hanem helyszíni és utómunka rétegek gondosan időzített összeépítése.

Az alábbi intim párbeszéd mikrofonozás a film képei, a hallható perspektíva és a dokumentált gyártási körülmények alapján rekonstruálhatók. Az elrendezés szakmailag valószínű; az egyes mikrofonok gyártmánya és típusa nem nyilvános.

Ebben a helyzetben a kamera burkolata nem helyettesíti a jó mikrofonozást, hanem visszaadja a gémmikrofonosnak azt a tartományt, amelyet a nyers IMAX gépzaj korábban elvett. A gémre szerelt mikrofon hangja kevésbé steril, mint a testre vagy jelmezre helyezett mikrofoné: megőrzi a tér rövid lecsengését és a beszélő fejmozgását. A testmikrofon mégis fontos lehetett a széles, teljes alakos totál vagy nagytotál IMAX képek miatt.

A trójai és ithakai tömegjelenetekben egyetlen gém nem fedheti le a teljes teret. A felvétel valószínűleg több külön párbeszédsávra, csoportos kiáltásra, helyszíni vad hangokra és későbbi tömegfelvételekre épült. A közelben elhangzó szöveg iránya követi a képet, de a háttértömeg nem válik folyamatos, érthetetlen zajfallá. A szerkesztés kiválasztja azt a néhány hangot, amelyből a néző a sokaság egészére következtet.
A suttogás érthetőségéhez nem elég a nagy csúcsszint. A suttogott hang energiasűrűsége, felhangszerkezete és mássalhangzó aránya eltér a zöngés beszédétől. A közeli gém vagy rejtett mikrofon megőrzi a súrlódási összetevőket; a zajcsökkentés viszont könnyen éppen ezeket téveszti zajnak. Az „Odüsszeia” suttogásai legtöbbször nem estek az érthetőség tűréshatárának a szélére.
Végül legyen szó a zenéről! Nolan arra kérte Ludwig Göranssont, hogy ne használjon hagyományos nagyzenekart.

Az indok nem szigorú történeti rekonstrukció, hanem a hagyományos ókortörténeti filmek megszokott hangzásának elkerülése volt. Göransson harmincöt különböző méretű bronzgongot bérelt, ezeket elektronikus hangszínekkel, lírával és más, archaizáló elemekkel rétegezte. A líra pengetése Odüsszeusz íjának hangjával kapcsolódik össze.

A fenti táblázatban szereplő aulosz a görögből fordított szövegekben gyakran fuvola néven szerepel, de valójában a nádnyelves hangszerek családjába tartozik. Hengeres furatú, hangképző nyílásokkal ellátott teste legtöbbször nádból, fából vagy csontból készült. A hangszert a számos ábrázolás tanúsága szerint szinte mindig párosával szólaltatták meg.

Az aulosz a görögök legfontosabb fúvós hangszere volt egész zenetörténetük során, kultúrájuk szinte minden szegmensében szerepet kapott. A vallási szertartásokhoz ugyanúgy hozzátartozott, mint a zenei versenyekhez, színházi előadásokhoz vagy a privát ünnepségekhez, lakomákhoz, temetésekhez.
A filmhez rekonstruálták a hangszert, a zenészek ókori képi és írott forrásokból próbálták megállapítani a hangszer felépítését és játékmódját.
Bemelegítésnek ennyi, az ínyencségek ezután jönnek.