Mint eddig már számos esetben, most is visszatérünk a hallórendszer működéséhez. Ezúttal egyetlen szőrsejtecske működését nézzük meg nagy hangerő esetén. Ilyenkor a szőrsejt nem képes már jobban elhajolni, s ennek következtében a sztereocillium nem tud még szaporábban tüzelni, impulzusokat küldeni az agyba – telítődik. Azt a jelenséget, amikor hiába növeljük a bemenő jelet, a kimenő jel nem mutat változást, határolásnak, limitálásnak nevezzük. A belső szőrsejtek már kb. 60 dBSPL hangnyomás szintnél telítődnek; a teljes, kb. 130 dB-s dinamika tartományhoz a külső szőrsejtek segítsége szükséges. 

Harmonikus torzítás mindenképpen van, ráadásul, a hallórendszerünk akkor is előállítaná, ha nem lenne, hiszen a természetben nincs tökéletes tiszta hang, vagyis szinusz jel. Mi több, a harmonikus torzítások egy része még kellemes is számunkra – szóval, mi lenne, ha szándékosan, effekt jelleggel csinálnánk ilyet?

Hallástartománynak azt a területet nevezzük, amelyet a hallórendszerünk képes feldolgozni. Ezt is ábrázolták az egyenlő hangosságú görbesereg alapján, és ekkor néhány jelenség kapcsán komolyan gyanakodni kezdtek a pszichoakusztikával hivatásszerűen foglalkozó szakemberek.

 Az egyenlő hangosságú görbesereg mutatja meg a kapcsolatot a fizikai hangerősség és a szubjektív hangosság között. Ez a kapcsolat azt mutatja, hogy a hallórendszerünk nemcsak a hallásküszöbön, hanem a teljes hallhatósági tartományban torzít, vagyis a hangosság érzete nemcsak a hangerőtől, hanem a frekvenciától is függ.

Mi tagadás, jól elvoltunk az abszolút hallásküszöb és a nagyothallás problémáival, ami nem véletlen. A következőkben azokat a torzításokat vizsgáljuk meg, amelyek a hallásküszöb fölött jelentkeznek, vagyis a hangerő (a fizikai hangnyomás vagy hangintenzitás) és a hangosság (az észlelt hangerő) közötti összefüggéseket derítjük föl. Ráadásul még mindig csak egyetlen tiszta hangra vonatkozóan fogunk megállapításokat tenni. 

 Az idegi eredetű hallásvesztés a csigán belüli szőrsejteket vagy a hallóideg rostját érintő rendellenességekből ered. Ha az érzékelő mechanizmus szerkezete valamilyen módon sérül, a mechanikus energia elektromos energiává történő átalakító képessége romlik. A csiga szőrsejtjeinek érzékenysége csökken, ezért a csiga frekvencia feldolgozó képessége és a hallásmechanizmus dinamika tartománya is csökken. Hiszen a hallásküszöb megemelkedik, de a fájdalomküszöb nem, vagyis a kettő aránya lesz kisebb, mint az egészséges hallású emberek esetében. 

Szépek? Igen, gyönyörűek. A képen nem látszik persze, hogy számukra a hangzó világ nem létezik. Nem süketek, vagyis nem oktondiak, hanem siketek. Ugyanolyan értékes emberek, mint mindannyian. S ne hidd, hogy a hallás romlása téged nem érint, mert Magyarországon 60 ezer ember teljesen siket, és minden tizedik ember – jól olvastad, a lakosság 10%-a – kisebb-nagyobb mértékben hallássérült. Ami ennél is rosszabb hír, hogy te sem fogod megúszni, de rajtad is múlik, mikor fog kezdődni a hallásod romlása. Sajnos, az elmúlt 30 év tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre fiatalabb korban kezdődik a siketedés.

 Az egyik legrohadtabb elektromos zajfajta az elektronikus fényszabályozó szerkezetek működéséből származó, igen szélessávú percegés, sercegés, kerregés.

A torzítást úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem más, mint zaj. Zaj, vagyis zavaró, tehát megszüntetendő, vagy legalábbis csökkentendő jelenség. Ha torzítás csak egy van, „a torzítás”, akkor zaj is csak egy van, „a zaj”. Ez így igaz, de a végtelen számú torzítási paraméteren belül a zaj jellemzőit külön kezeljük.

Mind a pszichoakusztikában, mind az elektronikában – tehát a rockzene és a diszkó technikájában is – az egyik leggyakrabban használt fogalom a torzítás. Mindig azt vizsgáljuk, hogy mennyit torzít a hallórendszerünk, az erősítőnk vagy a hangsugárzónk.